Az EU piacok egyre jobban hasonlítanak egy western filmre.
A háttérben szól a harmonika, egymással szemben áll a két pisztolyhős és mindenki azt várja mikor mozdul a másik.
Valahogy április óta ez az érzés járja át az EU piacait.
Mindenki vár valamire
A gyárak a vevőkre várnak, hogy mikor jelentkezik igény, a vevők pedig keresik a lehetőséget, hogy mikor érdemes a piac legalján bevásárolni.
Minden gyártómű folyamatosan kommunikálja, hogy emelni akarnak. Viszont a mostani tragikusan alacsony kereslet mellett ennek annyi esélye van mint amikor teenager fiúként randizni akartam volna egy Victoria Secret modellel. A részemről a szándék legalábbis megvolt.
Valahogy ez a szándék érhető tetten a gyárak részéről. Lefele már jó ideje nem engedtek az árból, felfelé viszont nem voltak képesek végig vinni egy áremelést sem.
Nincs már lefelé
Legalábbis a magas költségek miatt már senki nem akar engedni. Egyszerűen lefelé elfogyott a levegő, felfelé viszont a kereslet hiánya nem engedi az árak emelését. Patthelyzet.
Mindenki számol egy szeptemberre történő készlet felfrissítéssel, de a beruházások elmaradása, és az ipar keserű állapota miatt nem lehet nagy felfutással kalkulálni.
A szokásos nyári leállások egyensúlyt hoznak a piacba
Több iparági szakértő is ezt mondta a napokban. Ezzel kapcsolatban lenne egy pár észrevételem. A Liberty dominó eldőlt hatalmas kapacitás esett ki a piacról az Ilva szintén jelenleg nem rendezett történet. Mégsem látom qa HRC piacon azt az őrült hiányt amit ennek kellett volna, hogy indukáljon.
Minden gyár takaréklángon termel, és ez a kereslet hiányra vezethető vissza. A kínálat már így is nagyon le van szűkítve, viszont a számokat minden gyárnak valamennyire produkálni kellene. Ördögi körben van az EU acélgyártóinak köre. Amire a kereslet további csökkentése nem tud érdemi befolyással lenni.
