Számomra egy rendkívül érdekes folyamat zajlik le gazdasági szinten. Egy picit azt érzem, hogy a reálgazdasági szereplők és a nemzetközi politika mintha nem egy műsort nézne.
Az egyik oldalon iparágtól függetlenül jelentik be a leépítéseket a cégek. Mindenki rekord alacsony megrendelésállomány miatt panaszkodik, de sehol nem hallom, hogy bármilyen válság lenne.
Németország
Egy zseniális megfogalmazást hallottam a németekkel kapcsolatban. Európának túl nagy a világnak viszont túl pici. Valahogy ebben benne van minden, ami a német gazdaság legnagyobb problémáit elmondja.
Azonban nézzünk egy picit jobban Európa beteg emberének mélyére.
A német gazdaság régóta arra épült, hogy Oroszország felől olcsón jut energiához és nyersanyagokhoz, cserébe az orosz piac az egyik legstabilabb felvevőpiaca volt a német vállalatok számára. Ez az orosz-ukrán háború miatt egy az egyben megszűnt.
Az orosz energia függőséget felváltotta az LNG függőség, ami rendkívül drága. Továbbá Németország a zöldek hatására bezárta büszkén az összes atomerőművét, jelenleg a franciáktól vásárol áramot, amit atomerőművekben állítanak elő.
Többször leírtam, hogy nincs zöldebb energia, mint az atomenergia. Jelenleg a tudomány mai állása alapján egyszerűen nincsen más alternatíva. Egyszerűen az a pár baleset nagyobb médiafigyelmet kapott a hosszú évtizedek alatt, mint a lítiumbányászat miatti környezetkárosítás, vagy éppen a fotovolatikus rendszerek vagy éppen a szélturbinák rekultiválásának megnemoldottsága.
Miközben a német gazdaság azzal volt elfoglalva évtizedeken keresztül, hogyan tudja Kínába telepíteni a gyártást, addig a kínaiak lemásolták azokat a technológiákat és először a másodlagos piacokon verték rommá a németeket, majd most már az elsődleges piacokon is fenyegetik a német ipart és a német vállalatokat.
Nagyon hiányzik az a pénz, amit nem otthon költöttek beruházásra a német cégek és a német állam. Talán most látszik igazán, hogy mennyire sebezhető.
Ez alól az acélipar sem kivétel. Korában már írtam arról, hogy a német vagy más EU-s szereplők mennyire függenek a nyersanyag importtól. Németországban minden megtettek, hogy leépítsék a kohókat és amíg máshol bányákat vásároltak szerte a világban a cégek addig a németek élvezték a globalizáció általi előnyöket a rövid távú érdekek maximalizálása mellett.
Mára úgy néz ki, hogy bebizonyosodott ipar nélkül nincs gazdaság, viszont nyersanyag nélkül nincs ipar.
Csak szolgáltató szektor nem képes egy nemzetgazdaságot egészséges szinten tartani. Úgy vélem egy keserű ébredés lesz ez a németek számára.
Autóipar
Az európai autóipar mindig is a kontinens egyik leginkább húzó ágazatának számított. Máre eljutott oda, hogy nem versenyképes az elektromos autók piacán Európa. A 100% védővám ellenére is a kínai szereplők tarolják le a piacot.
Egy picit olyan érzése van az embernek, hogy Európa mintha átaludta volna az elmúlt két évtizedet a jólét miatt nem látott tovább egy évnél.
Most, ha megnézzük egy új autó árát akkor látunk szinte fele annyiba kerülő és egyáltalán nem rosszabb versenytársakat is. Így kijelenthetjük az elmúlt évtizedek mulasztásai súlyos válságba taszították az európai autóipart, amiben idén csak Németországban direkt 50.000 embert bocsátottak el, és még messze az év vége. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egész európában ez a trend, illetve a közvetlen és közvetett beszállítókat is érinti sok százezres számot kapunk. Ekkora tömeget a munkaerőipac nem tudom mennyire képes hatékonyan és gyorsan felszívni állami szerepvállalás nélkül.
Ami fontos, hogy az eladási számok és a leépítések nem azt mutatják, hogy a gazdaságot húzó, vagy acélipari szempontból vett visszapattanást az autóipar a közeljövőben prezentálni fogja.
Mezőgazdaság
Az EU mezőgazdasági megérne egy külön elemzést is megérne. A mezőgazdaság illetve a mezőgazdasági gépgyártás egy fontos felvevőipaca a kommercionális acéltermékeknek. Idén azonban nem az látszik, hogy a mezőgazdaság nagy éve lenne Európában.
Az energia árak robbanása rendkívül megdrágítja a mezőgazdasági termelést. Az üzemanyag árak az egekben vannak és ez óhatatlanul is megjelenik az élelmiszerek árán illetve jelentősen nyomja költségként a mezőgazdasági szereplőket.
Ami érdekesség, a Brent Olaj jelenleg 81,26 USD/hordó. A háború kitörését követő sokk után 112 USD/hordó volt a maximum 2015 előtt nem volt ritka a tartósan 100 USD feletti ár, most valahogy mégis 2-3X annyiba kerül az üzemanyag. Amit egyébként a szállítmányozást is jelentősen drágítja természetesen.
Amiről szintén keveset hallok az ukrán gabona tönkreverte az európai gazdákat. Ukrajnában a génkezelt monokultúrával szemben egy túlszabályozott és feleslegesen drága európai mezőgazdaságnak kellene versenyeznie. Nos Európa így nem tud versenyezni, a magyar és az EU-s gazdák tehetetlenek az olcsó de kétes ukrán áruval szemben.
Így a gazdák nem ruháznak be sem új tárolóba, vagy csarnokba, vagy éppen gépbe. Egyértelműen tovább rontva az ide termelő fémipari vállalatok kilátásait.
Építőipar
Az építőipar halott nemcsak Magyarországon, hanem az Unióban mindenütt. A magas kamatok miatt szinte alig van beruházás, és az államok is az inflációval harcolnak ahelyett, hogy a gazdaságot mentenék meg.
Sehol nem olvasom, nemzetközi szinten, hogy mentőcsomag az építőipar számára, csak az inflációs harcot hallom mindenhol. Kérdés, az inflációnak mi volt az eredője? Az ipar rossz állapota és a túltermelés vagy éppen az energiaárak robbanása, és az azokra adott rossz reakció, ne adj Isten azt megelőző évtizedek hibás politikai döntései.
Gyerek koromban azt mondtuk erre Vágó Úr a B választ jelöljük meg.
Valahogy mégis mindenki hallgat.
Ha nem beszélünk róla akkor nincs válság és nem is kell semmit megoldani. Valahogy azt érzem ezt a forgatókönyvet követi most Európa. Ha úgy csinálunk, mintha nem lenne gond, akkor előbb-utóbb megoldódik minden, és nem kell megoldanunk akár szavatvesztéseket kockáztatni.
Amíg nem megy át a véleménybuborékokon, hogy itt bizony baj van a politika nem érdekelt annak megoldásában. Ergo ha nem beszélünk róla egyre többen akkor nem lesz megoldva. 2008-2009-ben az volt az egyedi, hogy mindenki arról beszélt, hogy válság van így arra megoldást kellett találni. Most senki nem beszél erről és emiatt nem kell megoldást prezentálni. Ha nincs probléma ami publikus lenne akkor nincs szembenézés és nincs megoldás.
Mi a megoldás
Ezt sokszor és sokan leírták előttem, akik jóval nagyobb tudással rendelkeznek. Először is ideje lenne hazahozni a gyártást Kínából és a fejlesztéseket sem kiadni, hogy azt szabadon ellopják.
Másodsorban el kell kezdeni beruházni, mert beruházás nélkül nincs gazdaság.
Majd ideje lenen foglalkozni Európa energiabiztonságával, és igen, ha tetszik, ha nem atomerőműveket kell építeni.
ÉS egy életre el kell felejteni, hogy az ipart nem lehet közvetlenül támogatni. Olyan versenytársaink vannak a világban, akiket direktben támogatnak, míg minket leginkább csak hátráltatnak. Ha versenyképes ipart akar Európa, akkor ezen sürgősen változtatni kell. És nem 10év múlva, hanem azonnal.
A német autóiparnak évei vannak hátra a jelenlegi formájában nem 10 évei.