Szintén a Steeldata hozott egy érdekes kimutatást, a világ egyes országai mennyire dolgoznak import alapanyagokból.
EU import
Az EU-s országok nagyrészt importra támaszkodnak. Ezt természetesen meg lehet ideologizálni, hogy persze mivel EU-n belül kereskednek és az ugyanúgy a statisztikába számít. Viszont érdemes egy picit összevetni az EU-s adatokat a világ nagy exportőreinek számaival.
Cseh Köztársaság 100% import. Itt álljunk meg egy picit. Hogy lehet, hogy Ostrava mint ipari fellegvár nem állít elő az egyik legnagyobb népesség alapú acélfogyasztó ország számára semmit? Az okokról már írtam korábban. Elképesztő sztori, ha teheted olvasd el.
Franciaország 90%, Románia 87%, Lengyelország, 82,5%. Olaszország 60%, Németország 58%.
Bezzeg a fejlődő országok
Ez a felsorolás csak akkor kap igazán értelmet, ha hozzávetjük a skála másik végéhez.
Kínában az import 1% Oroszországban 2% Indiában 5%. Persze itt még mondhatja bárki, hogy ok, de ezek fejlődő országok. Amennyiben viszont Japán 7% vagy az USA 17% Taiwan 20% és Dél-Korea 20%-os import arányról beszélünk még mindig nyitott a kérdés.
Hol rontotta el Európa?
Európa egy ipar nélküli ipart álmodott meg. Ahol a gyártást és mindent amivel „bepiszkoljuk a kezünket” kiszervezi a fejlődő országokhoz leginkább ugye Kína volt ennek a transzfernek a végállomása.
Ez azonban a Covid óta tisztán látszik, hogy hatalmas zsákutca volt. Most sokan elkezdtek beszélni arról, hogy újra kellene iparosítani az EU országokat, mert így elképesztően sebezhető az Unio gazdaságilag.
Viszont ehhez a zöld jövő nem biztos, hogy realitás. Legalábbis a jelenlegi formájában nem az. A zöldítés önmagában nem jó vagy rossz. A kötelező zöldítés még akár jó is lehet, de ehhez jelenleg nincsen meg a szükséges infrastruktúra.
Az EU zöld iparhoz elengedhetetlen a hulladék kivitelének a tilalma. Továbbá le kell küzdeni az ellenérzéséket és elkezdeni nagyon gyors ütemben nagyszámú atomerőművet építeni, vagy máskülönben a tervek csak álmok maradnak.
