Miben másabb, a mostani év, mint 2008 volt?
Egy rendkívül érdekes szituációt láthatunk kibontakozni. Ha azt mondom, amit most látunk különbözik attól, mint ami2008-ban volt és véleményem szerint sokkal súlyosabb is annál.
Akkor egy jól működő gazdaságból hirtelen eltűnt a pénz és a bizalom. Most egy olyan gazdasági válság van jelen az életünkben, ami sokkal jobban hasonlít az 1929-es nagy világválságra. Itt most nem a pénzpiacok stabilitása a probléma, hanem az a masszív túltermelés, ami jelen van az acéliparban is.
Lehetne azt mondani, hogy ez Európai jelenség lenne, de valójában egyáltalán nem az. Gondoljunk csak bele, hogy a kínai Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint Kínában több millió négyzetméternyi lakás áll eladatlanul.
Kína
Kína a mi szempontunkból azért rendkívül fontos mert jelenleg a világ acélgyártásának a központja. Jelenleg több acélt gyártanak Kínában, mint bárhol máshol a világon. Amikor elemzem a piacot, minden esetben Kínával kell kezdeni. Annyira meghatározó lett a világban az ázsiai piac, hogy az ott történő események egyértelműen hatással vannak Európára.
Kínában a koronavírus óta nem sikerült jelentősen előre lépni, a bankrendszert feszíti az ingatlan szektor rossz helyzete. Vége annak a kornak amikor ész nélküli beruházásokkal kellett mesterségesen felpumpálni a GDP-t nincs rá pénz. A piac egyértelműen elkezdett azzal számolni, hogy Kína nem fogja tudni folytatni a 90-es és 2000-es évek növekedését, ami eredményezi az acél iránti kereslet visszaesését is.
Ez pedig nekünk Európában nagyon rossz hír. Az általános vélekedéssel szemben Kínában nemcsak versenyképtelen régi kohók és hengerművek vannak, hanem rendkívül modern és világszínvonallal ellátott létesítmények is. A kínai állam mindent megtett, hogy támogassa az ipart szemben Európával ahol az ipart nem támogathatták közvetlenül illetve versenyképtelen beruházásokra volt kényszerítve minden ipari szereplő.
Félő, hogy azok a többletkapacitások, amik Kínában, Indiában, vagy éppen Japánban keletkeznek potenciálisan Európában fognak lecsapódni. Idén láthattuk, hogy ez így is lett. Miközben Európának és a helyi malmoknak meg kell küzdeni a nemzetközi versenyképtelenségükkel tovább súlyosbítja a helyi ipar helyzetét, hogy a kötelező zöldítés úgy kellett a gyártóknak, mint sántának a púp.
Jelenleg nem titok, minden európai hengermű súlyos veszteségeket produkál. Az importtal szemben nem, vagy alig versenyképesek. Ezt a mostani CBAM és piacvédelmi mechanizmusok hátráltatni tudják, de a végeredmény ugyanaz. Európában el kellene gondolkodni, hogy szakítsanak a korábbi forgatókönyvvel és elkezdjék támogatni az ipart illetve újra kellene iparosítani az egész kontinenset. Jelenleg Európa nem versenyképes és ez egyre inkább nemcsak az acélipar problémája, ugyanezen a sors vár hamarosan az autóiparra és a többi jelentős iparágra is.
Jelenleg Európában egy melegen hengerelt tekercs alapára 670 EUR/T ugyanez Kínában vagy Japánban 530 EUR/T míg Európában ezen az árszinten a gyártómű pénzt veszít addig Kínában vagy Japánban ezen az árszinten már ha nem is jelentős nyeresége, de nyeresége keletkezik.
Amíg Európa magas hitelkamatok mellett az infláció letörésére koncentrál, (aminek a valódi oka az Ukrán-Orosz háború illetve az ebből fakadó energia ár robbanás), addig valódi beruházás kevés van.
Az alapból nehéz helyzetű Európai ipar pedig elkezdett recsegni-ropogni.
Ezen a kötelező zöldítés valójában nem segít, csak árt. Szép álom, de valójában nem realitás. Nem azt mondom, hogy legyen minden környezetszennyező, de itt bizony elmaradtak azok a tanulmányok, amik a megvalósíthatóságot, illetve a versenykésességet is vizsgálták volna.
Európában iparban vagy nehéziparban döntéshozói szinten jelenleg álmok vannak, de konkrét terveket nem látunk.
Emiatt jelenleg Európában jelenleg szinte minden jelentős tekercsgyártó áll. Nem éri meg működni, mert veszteséget nem termelhetnek mindörökké. Az import a kvótarendszer miatt nem tudja a teljes piacot ellátni, így várhatóan előbb-utóbb hiány fog keletkezni, és lehet árat emelni.
Ennek a támogatására viszont nem ártana, ha lenne valós kereslet is Európában. Mert valljuk be nemcsak a magyar piacon hiányzik a kereslet, hanem az egész kontinensen is.
Amivel számolunk a mostani árszint nem tartható fent a gyártóművek folyamatos veszteségei miatt, viszont valós kereslet nélkül egy rendkívül kiszámíthatatlan és árban hullámzó évet lehet jövőre várni. A folyamatos és masszív túltermelés miatt várhatóan több gyár is ki fog esni a piacról. Nem azt látom jelenleg, hogy az acélipar nagy évtizede következne. Legalábbis politikai támogatás és pénzbeli támogatás nélkül Európában semmiképpen sem.
Képek forrása: Image by wirestock on Freepik
